Híres emberek Nagy-Britanniában |
| |
|
|
|
Isaac Newton (Woolsthorpe-by-Colsterworth, 1642. december 25. – London, 1727. március 20.) angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista volt; a történelem egyik legnagyobb hatású tudósa.
Korszakalkotó műve a Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei, 1687), melyben leírja az egyetemes tömegvonzás törvényét valamint az általa lefektetett axiómák révén megalapozta a klasszikus mechanika tudományát. Ő volt az első, aki megmutatta, hogy az égitestek és a Földön lévő tárgyak mozgását ugyanazon természeti törvények határozzák meg. Matematikai magyarázattal alátámasztotta Kepler bolygómozgási törvényeit, kiegészítve azzal, hogy a különböző égitestek nem csak elliptikus, de akár hiperbola- vagy parabolapályán is mozoghatnak. Törvényei fontos szerepet játszottak a tudományos forradalomban és a heliocentrikus világkép elterjedésében.
Mindemellett optikai kutatásokat is végzett. Ő fedezte fel azt is, hogy a prizmán megfigyelhető színek valójában az áthaladó fehér fény alkotóelemei, nem pedig a prizma fényt színező hatásának tudható be – ahogy Roger Bacon feltételezte a 13. században –, valamint hogy a fénynek kettős természete van (részecske és hullám).
Newton, csakúgy, mint Leibniz, az analízis (differenciálszámítás és integrálszámítás) vagy, más néven az infinitezimális kalkulus egyik megalkotója. Nevéhez fűződik a binomiális tétel bizonyítása és tetszőleges komplex kitevőre történő általánosítása
Newton Woolsthorpe-by-Colsterworth falucskában született idősebb Isaac Newton és Hannah Ayscough gyermekeként, a Julián naptár szerint 1642. december 25-én, ami a később bevezetett Gergely-naptár szerint január 4-nek felel meg. Koraszülött volt, nem számítottak rá, hogy életben marad. Apja Newton születése előtt három hónappal meghalt. Mikor Newton kétéves volt, anyja újra férjhez ment, és a fiút innentől nagyanyja nevelte.
Newton a falusi iskolában kezdte meg tanulmányait, később a Granthami Gimnáziumba került, ahol ő lett a legjobb tanuló. Granthamben a helyi gyógyszerésznél, William Clarke-nál lakott, és eljegyezte a gyógyszerész mostohalányát, Anne Storert, majd Cambridge-be ment 19 évesen. Innentől tanulmányai foglalták le; Anne végül máshoz ment hozzá, Newton pedig sosem házasodott meg és más kapcsolata sem ismert.
Tizenkét és tizenhét éves kora közt a Granthami Gimnáziumban tanult (előzetes egyeztetés után megtekinthető, ahol nevét az ablakpárkányba véste). Családja ezután kivette az iskolából, és gazdálkodót akart nevelni belőle, őt azonban ez nagyon boldogtalanná tette, és végül nagybátyja és tanára segítségével sikerült meggyőznie édesanyját, hogy folytathassa tanulmányait. Tizennyolc évesen kitűnő bizonyítvánnyal végzett. Tanára ezt mondta róla:
Zsenialitása mostantól felfelé szárnyal, és egyre nagyobb fénnyel ragyog. Különösen a versírásban jeleskedik. (…) Felülmúlja a legvérmesebb reményeimet is, melyeket hozzá fűztem.
1661-ben beiratkozott a cambridge-i Trinity Kollégiumba, ahová nagybátyja, William Ayscough járt. Ebben az időben az iskola Arisztotelész tanításait követte, Newton azonban szívesebben olvasta modernebb gondolkodók – mint Descartes – és modernebb csillagászok – mint Galilei, Kopernikusz és Kepler – műveit. 1665-ben fedezte fel a binomiális tételt, ezután kezdte kialakítani matematikai kalkulus-elméletét. Nem sokkal lediplomázása után (1665) az egyetem a nagy pestisjárvány elleni védekezésül bezárt. Newton az elkövetkezendő két évben otthon foglalkozott kalkulussal, optikával és a gravitációval.
A közismert történet szerint Newton a fejére pottyanó alma hatására értette meg, hogy a földi tárgyakat és égitesteket mozgató erő ugyanaz. Egy kortárs író, William Stukeley írta ezt először Memoirs of Sir Isaac Newton's Life című művében, melyben visszaemlékezik, hogy mikor 1726. április 15-én Kensingtonban beszélgetett Newtonnal, a tudós elmesélte, hogyan jutott eszébe a gravitációelmélet. „Egy alma lehullása okozta, mikor elmélkedve ott ült. Miért esik az alma mindig a földre, tette fel a kérdést magának. Miért nem oldalra vagy felfelé esik, hanem mindig a föld középpontja felé?”
Voltaire ugyanezt írja: „Sir Isaac Newton a kertjében sétált, ekkor szőtte első gondolatait a gravitációelméletről, mikor látta, hogy egy alma lehull a fáról.” Ezek a történetek alaposan kiszínezik Newton beszámolóját arról, hogy otthonában, Woolsthorpe Manorban az ablak mellett ült, és látta, hogy egy alma lehull a fáról. A jelenleg elfogadott feltételezés szerint a történetet Newton jóval később találta ki, hogy illusztrálja, hogy merített ötleteket a mindennapi életből.
| |
|
|
Nagy-Britannia és London nevezetességei |
| |
|
2025. Április
H | K | S | C | P | S | V | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 |
|
| | |
London parkjai és kertjei |
| |
Shakespeare (angol drámaíró) |
| |
|
"Ha az ember megunja Londont, az életet unta meg" (Samuel Johnson)
"London fontos csomópont mindazoknak, akik a tenger vagy a szárazföld felől érkeznek" (Bede: Angol egyház története)
"London találós kérdés. Párizs megfejtés." (Gilbert Keith Chesterton)
"Örököltük lonodn büszkeségét." (Noel Coward)
"London bárhonnan nagynak látszik." (Henry James: Portraits of Places)
"London az egyetlen olyan hely, ahol tökéletesen nő föl a gyermek, és válik emberré." (William Hazlitt)
"A városi élet táplálja és tökéletesíti az ember műveltségét. Shakespeare, mielőtt Londonba érkezett, csak fércműveket írt, és egyetlen sort sem írt, miután elhagyta Londont" (Oscar Wilde)
"Nem kellemes hely, nem nyájas, nem vidám, nem könnyű, nem mentes a panaszáradattól. Egyszerűen csak fenséges." (Henry James)
"Főrend és a lelenc egyetértett abban , hogy Anglia a világ úra , a tengerek királynője , a világ műhelye , Napóleon legyőzője , a pénz hazája , London a világ fővárosa , az angol pedig különb minden más nációnál!"
"Ez ősi trón, e felséges sziget... Ezüst tengerbe foglalt drágakő... e föld, e boldog birtok, Anglia."
| |
|
|